Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varsány Vándorkupa

2008.07.08

 Kép                                                                              

 

2008. július 6-án került megrendezésre az idei Varsány Vándorkupa Speciális erdélyi kopó vércsapaverseny Dunavarsányban.

Bár Vértes képzése már februárban elkezdődött, a konkrét felkészülést a Varsány Kupára  az utolsó bő egy hónap jelentette.

Több csapával készültünk,  a 250 méterestől 600 méteresig, itt a Budai hegyekben, illetve egy csapát a Vértesben dolgoztunk ki...  a csapákat én fektettem, ezek  vonaszalékok voltak csepegtetett vérrel, egy  csapát egy kedves ismerősömtől "kaptunk ajándékba"...

Voltak mélypontjaink.... de... úgy tűnik a felkészülés jól sikerült.

A versenyt nagyon vártuk, legfőképpen, mert a tavalyi Varsány Kupa hangulatát, szervezését mindenki nagyon dícsérte, másrészről, szerettem volna látni, hol tartunk most...

Majd végre eljött a  várva várt nap. Azt hiszem az időjárás ideális volt a verseny napján, napos idő, nem volt túl meleg... bár szél volt, de  ezt az erdőben érezni nem lehetett. A szervezésben,  a hangulatban nem csalódtunk, minden gördülékenyen zajlott. a Korai kezdés  és a három bírói kör biztosította, hogy a kutyáknak ne kelljen  a nagy melegben dolgozni.

A versenyen Vértes  76  (maximális) ponttal I/B díjban végzett, 2 helyezést ért el...

Részletes eredmények:

1. Eszterházi Vadűző Ambrus 76 pont (maximum)  I/A díj - Mándoky Eszter
2. Benehegyi Atos Vértes 76 pont (maximum) I/B díj - Dr. Gacsályi Anna
3. Bükkaljai Vadűző Cifra 58 pont I/C díj - Mándoky Eszter
4. Bükkaljai Vadűző Cenk 64 pont II/A díj - Balogh Eszter
5. Ősi Vadász Aszú 58 pont II/B díj - Kovács János
6. Bükkaljai Vadűző Csoma 50,5 pont II/C díj - Kelemen Judit
7. Maros-Széki Hunor Rege 48 pont II/D díj - Sághy Melinda
8. Bükkaljai Vadűző Diadal 56 pont III/A díj - Dr. Császár Kornél
9. Kutasföldi Szilaj Cinkos 38 pont III/B díj - Szigeti Adrienn
10. Mandulaházi Cankó 36,5 pont III/C díj - Varga Ferenc
11. Ptörkei Vadmozgató Apróleány 30 pont III/D díj - Borza Csilla
12. Bükkaljai Vadűző Dicső visszalépett - Szíjártó László

A rendezvényt még 2 weimari vizsla és 1 jack russel terrier is megtisztelte részvételével, de ők a Kupáért nem vetélkedtek. Ők a következő eredményt érték el:

1. Empire Josephine Imperium Star weimari vizsla 72 pont I/A díj - Németh Katalin
2. Deafy Dean z Jerene jack russel terrier 58 pont II/A díj - Kozák Judit
3. Kiss-Kids Eugenie-Myra weimari vizsla 30 pont 0 minősítés - Kiss Beáta

Köszönöm a verseny megálmodóinak, szervezőinek, a bíróknak,a versenyzőtársaknak  a csodálatos versenyt,  a remek hangulatot!

 

És.... egy kis beszámoló a végére.....:-)

 

Ahogyan azt ígértem. Bizonyos tőlem független és függő okok miatt is, egyre inkább kedvet kaptam arra, hogy belepillantsak olyan vadászkutya munkába, ahol az általam megszokottnál nagyobb szerepe van az orrhasználatnak.
Beismerem, hogy komoly hiányosságaim vannak és voltak is ilyen téren, de szívesen képzem magamat is. Egy mindkét fél számára kellemes és előnyös barter ügylet kapcsán (aki segít nekem képezni, annak én is segítek alapon), először megnézhettem, hogy milyen terepen, milyen körülmények között érdemes vércsapát fektetni, aztán magam is átvihettem ezt az elméleti tudást a gyakorlatba. Többé kevésbé sikerült elsajátítani a helyes WC papír használatot igyekeztem csak annyit használni amennyit indokoltnak tartanak azok, akik az általam fektetett nyomot kívánták követni. Tény a vérrel kicsit spóroltam. Úgy éreztem, hogy a valóságban a rálövéstől 5-600 métert elmenő nagyvad nem vérzik bőven... ha igen az 40-50 méteren belül eldől...Szal maradt még egy kis vér a végén....igazából elbambultam az úttal párhuzamost is.. a nagy csepegtetés közepette, kilukadtam az útra, jól becsapva önmagamat (majd később a kopót is).. hehe. Erre kicsit bosszúsan, jól eltértem az úttól....a törések így teljesen sajátosan, de akaratlanul is korrektre sikerültek.
Ezek után felemelő élmény volt átutazni a városon, agyonizzadva és picit véres ingben. Volt helyem a metrón.
Állítólag a főpróba jól sikerült.. kiérdemeltem egy meghívót a vasárnapi versenyre!

A szervezők zsenialitását dicséri (többek között), hogy a találkozót fél 7-re hirdették, hogy a sorsolást követően ne agyfakasztó melegben kelljen a kutyáknak dolgozni. Szintén bölcs előrelátás volt, hogy 3 bírói kört hívtak meg, így időben és térben párhuzamosan tudtak a kutyák dolgozni. Nekem ez önmagában az élményhez tartozott, mert nem késő délelőttől koraestébe nyúló volt a verseny.
A sorsolás korrekt volt, tradicionálisan kiitták a versenyzők a startszámot rejtő poharakból az italt, és mindenki beállt abba a csoportba ahol majd bírálni fogják.
A sorsolás után kiautóztunk a színhelyre, ahol az egyes csapákat letűzött karócskák jelöltek.. Természetesen nekem egyet sikerült azonnal kilökni a helyéről...
Anna a beosztott 5 versenyzőből sorrendben a 4. volt.. talán ő rendelkezett a legnépesebb szurkolói gárdával.. de hogy a leglelkesebbel az biztos... Esztivel próbáltuk kicsit felőrölni a figyelmét, Eszti tacsija pedig Vértest oldotta....szóval remek kis korona lett belőlünk. Az előttünk induló kutyák is jól teljesítettek, már volt egy hibátlan munka.... tehát nagyon magasra került a léc. Külön tetszett hogy a bírók, a versenyzők és az érdeklődők előtt értékelték a kutyákat.. így én mint lelkes laikus ebből is sokat tanultam.
Annának, azazhogy Vértesnek egy nekem tetsző erdőrész jutott, mert egy viszonylag ritkás aljnövényzetű tölgyesből indulhattak. A jelentkezés egészen katonásra sikeredett a feladatra, megmutatták a rálövés helyét, amit Anna olyan szakértelemmel vizsgált meg, mint egy több tucat sikeres utánkeresést maga mögött tudó vérebes..
Gondolom látta, a szőr és vércseppekből, valamint az egyéb jelekből a sebzés fajtáját, a komoly elugrást.. és számíthatott egy hosszú keresésre....
Szerintem Vérteske fejében is ezek a gondolatok motoszkáltak, amikor elindult szépen és magabiztosan a csapán.. Én meregettem a szememet az avarra, hogy látok-e vércseppet, de semmit se láttam.. azaz csak sejtettem, hogy erre futhatott a sebzett.. némi empátiával. Aztán amikor elfogyott a ráérzésem, megnéztem a fák törzsének fonákjára kitett jeleket.. Nagyon örültem, hogy jól haladunk. Közben a terep átváltott kicsit füvesebb aljnövényzetűre, de ez sem zavarta meg Vértes kellemes és magabiztos tempóját.. elegánsan fittyet hányt egy sebágyra, majd a másikra... közben kicsit kitért jobbra.. amitől láthatólag a bírók arcára kisebb rémület költözött, de Vértes olyan flegma magabiztossággal ment mély orral, hogy a bírók is nézegették a jeleket, és meggyőződtek, hogy a kutyának van igaza. Közben pedig izgalmamban sikerült beelőzni az egyik bírót, aki mosolyogva megkért, hogy állnék tán hátrébb. Vértes meg csak ment, a maga kellemes tempójában.....gondolta, hogy pupákok mit aggódtok és nyelem a métereket, nemsoká ott leszek. A csapa kiment az erdőből egy magas füves tisztásra, nagyobb bokrok közé. Vértes azt gondolta, hogy a vad nem lehet ennyire balga, hogy az árnyas, biztonságot adó sűrűből kiváltson egy nyíltabb területre.... egy átlagos sebzett vad ilyet nem tesz. Aztán rájött, hogy de bizony. Ekkor azonban már ismét a csapán volt és rendíthetetlen nyugalommal ment előre, majd megtalálta egy bokor tövében a laposra préselődött, jól lebújt, de életjelet egyáltalán nem mutató babos disznó bőrét.... Mindenki egyformán örült... Vértes a disznóbőrnek, Anna Vértesnek..... a bírók és a lelkes korona a szép munkának, ami alig tartott 8 percnél tovább.
A bírók hosszan méltatták a munka nagyszerűségét, amit mi laikusok is nagyon élveztünk, kifejezetten a hatása alá kerültünk, annyira, hogy a kistacsival önszorgalomból, kihasználva a potya lehetőséget repetáztunk egy jót.... Remek élmény volt!
Még egyszer gratulálok a színvonalas versenyhez és a csodás munkához!

 

 

 

 

Kép