Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IV. Gemenci Vérebes Tábor

2008.07.19

IV. GEMENCI VÉREBES TÁBOR

A Magyar Véreb Egylet és a GEMENC Zrt. vérebes tábort  hírdetett Karapancsán.

Nagy örörmömre részt vehettünk ezen az öt napos rendezvényen. Egy elméletben és gyakorlatban is tartalmas, jól szervezett, baráti hangulatú táborba csöppentünk. Több előadáson vehettem részt amik számomra, laikusnak sok újdonságot tartalmaztak,  változatosak voltak... rengeteg témát érintettek... A teljesség igénye nélkül  sokat megtudhattunk Gemencről, a vérebtenyésztésről, a vérebek munkájáról, külleméről, a tenyésztés kérdéséről. Számora különösen érdekes volt Bőhm Istvánnak, a MVE tenyésztési felelősének "tenyészszemléje" a jelenlévő vérebek értékelése,  Ozvári Zoltán előadása a kopók és vérebek közös munkájáról. A tábor kellemes és érdekes színfoltja volt a Baranya Kürtegyüttes szereplése.

 

Vértessel új feladatokkal szembesültünk. Alkalmunk volt Bőhm István értő figyelme mellett  vonszalékozni, kipróbálhattuk a csapacipő segítségével készített  csapa kidolgozását... sőt, az utolsó napon még nehezebb feladat elé állhattunk...

A táborvezető, Zilai János a Gemenc Zrt karapancsai fővadásza, vérebvezető, nemzetközi munkabíró által készített csapa kidolgozására kaptunk lehetőséget. Már maga a csapa fektetésének módja új volt számunkra.. Nyílt területen, autóval, egy hosszú botról lógatott  tüdővel készített vonszalék volt. Vértes számára, és számomra is   új feladatnak számított a visszatörések kidolgozása.... a csapa két ilyen visszatörtést tartalmazott, ahol a "vad" egy bizonyos szakaszon visszatér a saját nyomán, és más irányban folytatja útját. Hatalmas előnyt jelentett, hogy Buzgó József  a MVE elnöke, és Zilai János értő figyelme alatt dolgoztunk. Én ugyanis, nem tudtam, mi történik, amikor Vértes   az első visszatöréssel találta magát szembe, mint később az értékelésnél hallottam, látszott Vértes munkáján, hogy először kapott ilyen feladatot, de az is, hogy bár  nem érti a helyzetet, igyekszik megoldani azt. Itt valóban nagy segítség volt, hogy figyelmeztettek, ilyen helyzeben mi az én feladatom... mi az, amivel nem zavarom a kutya munkáját. Vértesnek sikerült mindkét visszatörést kiolgoznia.  de egyértelműen látszott rajta, mennyire kezd fáradni a tényleg nehéz munkában, így a csapa vége előtt kb 150 méterrel el is térítette egy friss vadnyom...

Ez a csapa még tartalmazott számunkra újdonságot. Az utolsó 100 méter friss nyom volt. Itt csatolnom kellett Vértest, mintha hajszára engedném. Vértes szépen ment tovább a csapán, már vezeték nélkül... és így találta meg Vértes a csapa végén a kutya számára hozzáférhetetlenül  mindenki számára meglepetésként kihelyezett vadmalacot...

Tanulságos volt végignézni, hogyan dolgozzák ki a hasonló jellegű csapákat a Vértesnél rutinosabb, sok sikeres utánkereséssel rendelkező vérebek, profi, rutinos vezetőikkel.

 

Köszönöm a MVE-nek, és Kammermann Péternek, hogy "külsősként" részt vehettünk a táborban, a tanácsokat,  a tartalmas előadásokat, a tanulságos beszélgetéseket, a "táborlakóknak" a baráti hangulatot,  azt, hogy alkalmam volt részt venni egy esti vadászaton, a lesről figyelve a mozgó állatokat... Attilának és Kikindának az általuk fektetett csapát (is)... köszönöm a "kölcsönautót" ami hatalmas segítség volt a táborba való lejutáshoz,   És azt hiszem,  nem tudom eléggé megköszönni az utolsó napi csapázás lehetőségét, a segítséget, az értékelést...

Új motivációt, és új erőt kaptam a további munkához, azt hiszem, Vértessel  jó úton járunk, bár nagyon az út elején vagyunk még, sokat kell tanulnunk!